...különösen nekem. Szóval képzeljétek, regissé kellett tennem az egész lolah.gp-t, mert valamelyik "kedves" osztálytársam névtelenül idegesítő leveleket írogat a blogom hozzászólásaiba. Ezt a címet nem árultam el senkinek az osztályból, és nem is fogom, szóval nem kell aggódnom, hogy valaki is idegesítsen.

Szóval lássuk egy kicsit az elmúlt heteimet, napjaimat...Kezdjük ott, hogy azt hiszem, szerelmes vagyok. Nos, még így nyíltan nem nagyon írtam le sehol az érzéseimet, de mivel reményeim szerint így van, nincs mit titkolnom. Avagy éppenséggel van. Pont ez itt a baj. Túl...khm...gyáva vagyok ahhoz, hogy egyszerűen odamenjek Hozzá, és nyíltan elmondjam Neki az érzéseimet. A másik gond meg az, hogy az idő miatt inkább el kéne felejtenem, mert már csak mindössze egy hetet járunk egy iskolába, utána szinte soha többé nem fogunk találkozni. Persze Ő önszántából felajánlotta, hogy járhatok vele egy busszal, hiszen elég közel lakunk egymáshoz, és a sulink is közel van, sőt, lesznek közös napok is, amikor elvileg találkoznunk kellene. De már úgy sok időt nem nagyon tölthetnénk együtt...Na tehát így áll a helyzet.
Komoly probléma még az osztályom is, ahol úgy nagyjából öt olyan gyerekkel találkozom nap mint nap, akikkel érdemes szóba állni, mert A) nem akarnak összehozni senkivel B) nem égetnek le nyilvánosan és/vagy C) nem utálnak. Tudjátok, elég nehéz nekem, mivel sosem voltam valami "nagymenő", de azért minden dogát rólam másolnak...És ez régen sem volt máshogy. Mondjuk szerencsére ez az utolsó hét már kevésbé szól a tanulásról, de azért nagyon nem kedveltem ezeket a "csalásokat".

Nem nagyon van kedvem tovább írni, úgyhogy sajnos meg kell elégednetek ennyivel, de ígérem, hogy nemsokára leírok mindent, szépen, lassan. :) Huhh, azért írtam egy kicsit, de még nem ismerem a blog.hu-t, úgyhogy a design-t ne nézzétek :) :D Hamarosan újra írok!