Szóval. Én nem bírom tovább. Egész nap megpróbáltam elfelejteni, de nem sikerült. Pedig rettentesen koncentráltam. Amennyire tudtam. De ez a temetés dolog is eléggé megviselt...Nem tudom, mi lesz most. Sok minden megfordult a fejemben, de nem tudok dönteni. Az most biztos, hogy nem leszek itt egy jó ideig, de hogy valaha jövök-e még, azt nem tudom. Persze, sokszor mondtam már ilyet, de most komoly okom van rá, hogy ne jöjjek vissza. Nem kell a legrosszabbra gondolni, de most nem indokolnám meg, milyen dolgok állnak a háttérben. Akit érdekel, talán megtudhatja. Holnap elutazom osztálytáborba, ha ott sem javul a helyzet, és a nyáron nem sikerül elfelejtenem, akkor... Hát arról nem is szeretnék beszélni. Sajnálom, tényleg. Az igazság, hogy teljesen felforgatta az életemet, és jobb lett volna, ha meg sem ismerem...Mert lehet, hogy az én hibám. Csak beképzeltem mindenfélét...Értsétek meg, nem tehetek róla. Az élet döntött, nem én. Szóval bocsi, magamtól is, és Redzsinától, Chloe-tól és talán Nicitől. Meg aki véletlenül meglátogatta volna az oldalamat.

Sziasztok!